Második kör
avagy új hangsugárzó rendszer a MÜPÁ-ban

Országos szinten nagy érdeklődést váltott ki a tény, hogy a Művészetek Palotája új hangsugárzó rendszert kíván vásárolni a Bartók Béla hangversenyterembe. Ennek az eseménynek az előzményeit, körülményeit valamint eredményét és néhány gondolatot fogalmaztam meg cikkemben. A célom elsősorban nem annak leírása, hogy mennyire nagyszerűek vagyunk és mindenki más mennyire béna. Legyen ez sokkal inkább egy tanulságos történet egy megismételt beruházásról.

Előzmények

A Művészetek Palotája, amely a mai napig Európa egyik meghatározó kulturális épülettömbje, 2004-ben épült fel. A hat évvel ezelőtti befejezést gondos előkészítő munkálatok előzték meg. A tervezés és kivitelezés során nagy hangsúlyt fektettek a korszerű hang- és világítástechnológiákra, igyekezve mindezt a rendelkezésre álló anyagi keretek közé beszorítani. A nem hétköznapi hangsugárzórendszerrel felszerelt Bartók Béla hangversenyterem egy holland gyártmányú felszereléssel indult neki annak a feladatnak, hogy változatos zenei stílusokat felvonultató programokat szolgáljon ki.

Valami elindul

A négy éves üzemelés tapasztalataival felvértezve a Művészetek Palotája mint intézmény elhatározta, hogy a Bartók Béla hangversenyterem eredetileg betelepített hangrendszerét lecseréli. Miután az épület nem állami tulajdonban van, nem kellett közbeszerzési eljárást indítani a beszerzésre. A beruházás híre azonban futótűzként terjedt az országban és hamarosan a legnagyobb gyártók hazai képviseletei kopogtattak a MÜPA ajtaján, lehetőséget kérve a bemutatkozásra. Így alakult ki 2009 elejére az a helyzet, hogy egy európai mércével mérve is hatalmasra sikerült, kilenc szereplős verseny állt össze. A versenyben az L'acoustics, Nexo, D&B, Meyer Sound, Renkus Heinz, JBL, EAW, Martin Audio és Outline rendszerek és hazai képviseletei vettek részt. Az már tisztán látszott, hogy a terembe nem lehet egy papíron lerajzolt és költségvetett rendszert betenni, ami hiján van tervező munkának és helyi tapasztalatnak, ezért a megrendelő minden szereplőtől bemutató installációt kért. A ház biztosított egy funkcionális leírást annak érdekében, hogy mindenki a feladat pontos ismeretében tervezze meg a beépítendő rendszerét.

A körülmények

Az előzetes terhelési igények felmérésekor hamar kiderült a ház részéről, hogy az eredeti, a hangsugárzórendszer részére biztosított függesztési pontok terhelhetősége nincs összhangban a beszerelendő rendszerek okozta súlyterheléssel. Ennek ideiglenes megoldására a ponthúzókat hídrendszerrel kötötték össze.

A súlyon túl egy másik problémával is szembe kellett nézni a bátor telepítőnek, ez pedig az idő volt. Miután az év elején a ház aktívan működött, ezért a bemutatókat nagyon szűk időrésben kellett elhelyezni. Ez jó is volt, meg nem is hiszen tudjuk, hogy ha az idő túl rövid, akkor abból csak kapkodás van. Az időrendi feltételek a következőképpen alakultak minden szereplő részére: 8 óra építési idő, amely magában foglalja a műszeres beállítást és az ezt követő meghallgatás, amely egy élő zenekar (mindig ugyanaz a zenekar, ugyanazokkal a számokkal) és számos CD felvétel meghallgatásából állt (Toto – I will remember-című számát azt hiszem, ekkor tanultam meg hangról hangra.). Az egyes berendezések minden alkalommal a ház STUDER pultján keresztül szólaltak meg. Az objektív döntéshozatal érdekében Szabó Péter, a Művészetek Palotája főmérnöke szakmai stábot állított fel a felszerelések értékelésére. A több mint tíz főből álló grémium az ipar különböző területein dolgozó hangmérnökökből állt össze, követve a "több fül többet hall-elvet". Ezen felül a MÜPA munkatársai mérési jegyzőkönyvet készítettek a beszerelt rendszerekről a dokumentációkhoz. A verseny szelleméhez mérten természetesen lehetőségünk volt egymás rendszereinek meghallgatására. Ez egy kicsit össze is hozta a szakmai szereplőket arra a pár órára, és a konkurensek el tudtak beszélgetni egymással. Azt gondolom, ez ritka dolog. A verseny tisztaságának érdekében csak az léphetett be a terembe, aki előtte leadta a saját terveit.

Ami számít

A döntéshozókat nem irigyeltem ebben az esetben sem, hiszen kilenc különböző felépítésű és hangú felszerelést megítélni, amit ráadásul nagy időbeni eltéréssel hallgatnak meg, bizonyára nem egyszerű feladat. Ebben volt segítségükre a ház által készített kérdőív, amely szubjektív és objektív szempontokat egyaránt kezelt. A kérdőiv vizsgálta az egyenletes lefedettség mértékét a zsöllye szinten, a keverőállás környezetében és az egyes balkonokon. Kitért továbbá olyan szubjektivitásra, mint a megszólalás minősége és a rendszer tonalitása. Fontos paraméter volt a kiegészítő szolgáltatások megléte (a processzorok távvezérlésének lehetősége, hangsugárzók és erősítők állapotát vizsáló felügyeleti rendszer, stb.). A terem speciális akusztikai tulajdonságai miatt a színpadra visszajutó hang mértéke a kiemelt szempontok között szerepelt. A megfelelő szubtechnológia használata ma már inkább tervezés és technológia, mint eszköz kérdése. Éppen ezért a színpadra visszajutó szubtartomány kérdése a forgalmazók tervezői képességeit is vizsgálta. Már az építés időkorlátja is utalt arra, hogy csak a gyakorlott szakemberekkel dolgozó képviseletek fogják ezt az akadályt jól venni. Az elterjedt szokással ellentétben miszerint az ajánlati összeg számít, itt a beszállító cég által adott háttértámogatás pontosan ugyanúgy vizsgázott, mint a portéka maga. Vagyis a termékhez adott többletszolgáltatás pontosan olyan fontos egy kiemelt intézménynél, mint maga a termék, hiszen a vásárlással a ház összeköti magát (ha tetszik, ha nem) azzal a forgalmazóval, aki a leendő rendszert szállítja.

Riderkompatibilitás

Azért szenteltem külön bekezdést a riderkompatibilitásnak mert ez egy olyan szempont, amit mindig előveszünk, amikor egy beruházás gazdasági oldalait vizsgáljuk. Fontos megjegyezni, hogy a korábbi rendszer lényeges problémája volt, hogy a fellépők azt nem fogadták el és ezért kellett saját felszerelést hozniuk (és nyilván semmi sincs ingyen...), illetve, ha elfogadták, utána nem voltak boldogok vele, mert más elvárásokkal érkeztek. Az egyik lényeges szempont volt az, hogy az adott felszerelés milyen mértékben szerepel a nemzetközi rider-ekben, hiszen kétszer ugyanazt a hibát elkövetni nem szabad.

Eldőlt

Mint a verseny egyik résztvevője, meg kell említenem, hogy minden egyes résztvevő páratlan odafigyeléssel és tudása legjavával készült fel a megmérettetésre. Hallottunk olyan pozitív eredményt is, amire nem számítottunk, és a hallottak megváltoztatták a márkával szembeni előítéletünket. A megfeszített bemutatóidőszakot újabb nehéz hónapok követték, a várakozás hónapjai. Mint minden komoly döntés meghozatala, ez sem tartott rövid ideig. Végül 2009 október utolsó napján a ház kihirdette az eredményt, miszerint a versenyt a Chromatica Kft. és az általa forgalmazott Meyer Sound hangsugárzórendszer nyerte el.

A rendszer

A Chromatica Kft. által tervezett rendszer a következő fő elemekből épül fel:

A frontsugárzó függesztett rendszert oldalanként kilenc darab Meyer Sound MICA típusú aktív hangsugárzó képezi, a mögöttük helyet foglaló oldalanként három darab kardioid processzálású aktív Meyer Sound 600HP hangsugárzóval. A színpadra telepített rendszer oldalanként két darab aktív Meyer Sound CQ-2 és két darab kardioid processzált aktív Meyer Sound 600HP szubsugárzóból áll.

A frontfill rendszert hat darab aktív Meyer Sound UPJunior hangsugárzó biztosítja. A jelformálást két darab Meyer Sound Galileo 616 távvezérelhető processzor látja el. A teljes hangsugárzó rendszer távfelügyelhető a Meyer Sound RMS (Remote Monitoring System) szoftvere segítségével. A rendszer előzetes tervezését Molnár Károly és Makkay Imre végezte a Mapp Online szoftver segítségével. A beállításokat a Meyer Sound SIM3 mérőrendszerével végeztük el.

A telepítés körülményei

Hiába a páratlan új hangsugárzó rendszer, ha a telepítés megfelelő körülményei csak részben adottak a helyszínen. A MÜPA tervezése során a függesztett hangrendszer részére kialakítandó függesztési pontok, valószínűleg nem szerepeltek a kiemelt prioritások között. Ennek eredménye lehetett, hogy a rendelkezésre álló ponthúzók teljesítménye kevesebb mint a fele volt egy a terembe méretezett rendszerhez képest. Megjegyezném, hogy ez a súly/probléma paraméter majdnem az összes pályázó hangrendszerénél fennállt! További gondként jelentkezett, hogy a line array rendszereknél használatos első-hátsó függesztési pontok helyett két oldalsó pontból kellett megoldani a hangsugárzócsoport kiegyensúlyozását, ami jelentős kihívás elé állította a Chromatica Kft. munkatársait. A megoldás egy speciálisan erre a célra tervezett tartókeret lett, ami (újabb súlytöbbletet magával hozva) lehetővé tette a függesztést. Sajnálatos módon a ponthúzók áthelyezésére nem volt mód, csak a terhelhetőség növelésére adott lehetőséget az átépítés. Pedig ha az építéskor erre figyeltek volna, akkor jelentős költséget és problémát lehetett volna megtakarítani. A betáplálási rendszer és jelvonal kiépítése a ház által kiválóan megoldott feladatok egyike volt.

Tanulságok

Egy olyan teremben, ahol a zene és annak megszólalási minősége a legfontosabb dolog, érdemes hosszú távon gondolkodni. Sokakat gondolkodóba ejt az öt éven belül kétszer elköltött pénz kérdése azzal kapcsolatban, hogy nem lehetett volna ezt elsőre jól csinálni? Biztosan lehetett volna, csak más szemlélettel kell nekilátni egy ilyen feladatnak, és ez valószínűleg akkor még nem látszott ennyire tisztán. Szeretünk más országoktól példákat hozni, amikor nem jut semmi az eszünkbe, így most ennek a helye következik. Más országokban a tervezés és kivitelezés olyan formában zajlik, amely az eredményre koncentrál és nem a papírra vetett számokra. Éppen ezért a hangsugárzó rendszerek kérdése nem asztal mellett dől el, hanem a felépített teremben. Az akusztikailag és belsőépítészetileg is végső állapotát mutató teremben a cégek (és nem csak a felszerelés!) megmutatják, mit tudnak, majd egy szakmai plénum bírálja ezt el. Pontosan úgy, ahogyan ez a Művészetek Palotájában másodszorra történt. Megelőzve ezzel azt, hogy a ház nem megfelelő eszközökkel dolgozzon (legalább tíz évig), és mindenféle bírálat érje a beszerelt termék gyártóját vagy forgalmazóját, aki pedig a tudása és terméke legjavát tette oda, persze a költségek figyelembevételével. Ráadásul minden igyekezetünk porba hull, amikor a drága pénzért érkező művész vagy produkció nem fogadja el a beszerelt felszerelést és berendel (újabb pénzekért) egy másikat. Érdemes tehát odafigyelni a riderre. Az ország színházai sokszor egy, az építőipar által sarokbaszorított beszállító összenyírbált költségvetéséből felépült rendszeren dolgoznak, nagyon hosszú éveken keresztül. Nekik nincs olyan esélyük, mint a Művészetek Palotájának volt. Bízom benne, hogy ezek az események elindítanak egy változási folyamatot, és a beruházások ésszerűbb, logikusabb és gazdaságosabb módon valósulnak meg.